A kezdetek...

Egy csodás őszi napon születtem egy boldog pár első gyermekeként. Eredetileg nem akartak gyereket, a munkájukra akartak koncentrálni, én viszont bezavartam a képbe.  A szüleim az utolsó pillanatra hagyták a névválasztást, így a nevem Autumn lett. Ami azt illeti a nem voltak valami kreatívak. Utálom ezt a nevet. Mindig is gyűlöltem. A becenevem Angie, mert egyesek szerint egy angyal vagyok.  Kiskoromból csak homályos képek rémlenek, de arra tisztán emlékszem, hogy rövid, tüsi hajam miatt gyakran fiúnak néztek. Pedig én egy igazi kislány voltam! Imádtam a hajas babám haját fonni, körbeültetni a plüssállataimat és velük együtt teázni, hercegnőnek beöltözni kis tiarával a fejemen, és angyalszárnyba bújva vigyázni a babáim álmát, míg ők aludtak.

Az lányoknak az óvodában szép hosszú hajuk volt, csak én lógtam ki a sorból. Csúfoltak is miatta eleget, de engem nem igazán érdekelt, jól éreztem magam nélkülük is. Próbáltam velük barátkozni, de mindig volt valamilyen barátságtalan megjegyzésük velem kapcsolatban. Anyám nem akarta, hogy hosszú hajam legyen, mert azt mindig ki kell fésülni, és neki arra nem volt ideje, legalább is ezt mondta, amikor arról kérdeztem, hogy miért van rövid hajam, én mindig azt válaszoltam, hogy neki nem kell majd fésülnie, majd megcsinálom én, de nem hitt nekem. Sosem hitt nekem, amikor beszámoltam róla, hogy a többi lány csúfolt engem a külsőm és a nevem miatt, hogy a fiúk gyakran megütöttek, amikor odamentem hozzájuk, mert játszani szerettem volna velük. Nem érdekelte, hogy szinte minden délelőttömet a sírással töltöttem, a szekrény mellett, a sarokban, ahol senki sem látott. Nem törődött velem, amikor kértem, hogy játsszon velem, vagy beszélgessünk, mert a munkája mindig fontosabb volt. Apámat csak ritkán láttam. Reggel elment dolgozni, és csak ebédidőben, majd este jött haza. Vele sem játszhattam, mert neki is nagyon sok dolga volt. Sokszor voltam szomorú. Volt, amikor csak feküdtem az ágyamon a plafont bámulva, és elképzeltem, milyen jó lenne, ha nekem is olyan szüleim lennének, mint a többi lánynak. Mindig azzal dicsekedtek, hogy az ő anyukájuk milyen sok új játékot vett nekik, és hogy mennyit szoktak együtt játszani. Én is akartam játszani a szüleimmel, csak sajnos ez nem volt lehetséges…